Az Alvó titánok sorozat 2002 óta formálódik. Monumentális arcai nem portrék, hanem testszerű tájak, amelyekben az egyéni identitás háttérbe húzódik, és az emberi alak időtlen, egyetemes jelenlétté válik. Lehunyt szemmel, befelé fordulva a mozdulatlanság, a szemlélődés és az ébredés köztes állapotában léteznek.
„Nem volt más választásom, mint elfogadni. Ahogy jöttek sorba, csak felismernem kellett őket. Arcok, kezek.”— VEREBES GYÖRGY
