Zsolnay László

2016 június 09Hozzászólások (0)

V. Gy. -nek (2009)

Nyár volt vagy ősz?
Hanyatt fekve a fűben, testem fürdött a szelíd szélben,
arcomat, arcodat láttam felhőkben gomolyogva
a távoli égen
Nincs már nevem, s nem szorítanak
komor terek,
múltból üzennek meghalt istenek.
Nem írtunk még, szánk nem szavalt
hazug litániát,
s a csend keltette fel az első alvó titánt.

Tovább


Kovács Zita - Titánok földjén

2016 június 08Hozzászólások (0)

Verebes György kiállítása elé
Elhangzott  a Borbás Mihály Bemutatóteremben,  2016-ban Hévízen

A történelem minden korszakának vannak előzményei – semmi sem igazán kezdet. Bár az ókori görög szellemet a keleti kultúrák készítették elő, az európai vagy az egyetemes művészet folytonossága mégiscsak a görögöknél kezdődött: azzal az újsággal, amit ők hoztak az emberi tudatba: felfedeztek bennünket, felfedezték az embert. Míg a keleti népek vallásaiban istenek és állatok még riasztó összevisszaságban embertelenül óriási arányaikkal keveredtek egymással, a görögök isteneiket már emberformában ábrázolták – így mint isteneik, egész kultúrájuk emberszabású lett.

Tovább


Verebes Ernő - A test pillérei (Asszociációk Verebes György festményei kapcsán)

2016 április 22Hozzászólások (0)

Elhangzott Verebes György a Test pillérei című kiállításának megnyitóján 2016. április 21-én a Semmelweis Szalonban, Budapesten

Képekről, szavakkal. Verebes György képeiről, nem elfogulatlan szavakkal. Ismerve kézmozdulatokat, eszmét, napszakot éj-szakot, hogy mikor, s miként festhette ezeket a képeket. Vagy mégsem arcok, kezek, festmények ezek? Lehet, hogy kinyilatkoztatások, jelek, időtlenségbe fagyó történetek. Kivetülései a szenvedhetetlennek. Liturgiájukban felmutatható megtestesülései a szent-közelinek. A nem akarás közelítésének manifesztumai, melyből sem testi vágy, sem szövettani ismeret nem táplálkozhat. E látnivalók esetében csupán a szemet nyitogató, kíváncsi gesztus az, ami művészeti kérdéseket tesz, tehet fel. Miként lehet arcokkal szembesülni úgy, hogy azok tekintet nélkül is visszanézzenek ránk?

Tovább


Balázs Attila - Titánok földjén

2016 január 26Hozzászólások (0)

Avagy csodálata azoknak, kik mertek festővé lenni
(Verebes György: Alvó titánok. Szolnoki Művészeti Egyesület, zEtna Kiadó, Szolnok – Zenta, 2009)
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2009/3. számában/

E röpke sorok lejegyzője, be kell vallani, túl szimpla lélek ahhoz, hogy valamiféle nagy és örök, örökzöld metaforákat építsen a fenti gyanúskás címre, vagy lógó fürtök gyanánt függessze rá az elvont beszéd titáni szerkezeteit (hi, hi, ugye?), csupán annyit jegyezne meg itt mindjárt az elején, hogy jómaga egykor festő szeretett volna lenni, azonban megtenni valamiért nem merte. Pedig a kifesteni való vászon félreismerhetetlenül vonzó felülete, a tubusból kipréselt festék jellegzetes „ströcögő” hangja meg a lenolaj sziréndalos illata (képzavar? nem baj) minden időkre beléje ivódott, átitatta hitvány és hűtlen lényét, amely végül hátat fordított a képzőművészetnek.

Tovább


Garami Gréta: Verebes György „Fénybenforgó” c. kiállítása elé

2016 január 16Hozzászólások (0)

San Marco Galéria, Óbudai Kulturális Központ - 2015. december 11.

Az ÓKK decemberi, ádventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó kiállításai mindig kiemelkednek az év egészéből. Nem véletlen, hogy ennek az ünnepi időszaknak épp Verebes György a kiállító művésze. Verebes György a mai képzőművészeti színpad egyik különösen népszerű alakja: úgy is, mint művészet-szervező, mint a szolnoki szellemi műhely vezetője, és úgy is, mint kortárs festőművész, mint aki a mai figurális, látványos és realista festészetet egy nagyon sajátos szemléletben állítja elénk, és úgy is, mint akinek munkáiban a remény és béke iránti vágy és várakozás nyilvánul meg. Jöjjenek velem, adják át magukat a látványnak és a hatásoknak, lépjünk egyre közelebb és egyre beljebb a festményekbe.

Tovább


Verebes Ernő - Ennyi arcom

2016 január 12Hozzászólások (0)

Megjelent az Alvó titánok Verebes György szolnoki festményein című művészkönyveben 2009-ben

 

ENNYI ARCOM

ünnep-díszben a fennséges
csend, amit emlékként őriz
aki meghallgatni képes

szótlanság
szenvelme
ennyi

Tovább


Antall István - Az újramesélés radikalizmusa

2016 január 11Hozzászólások (0)

 A szellemi léptékváltás titka Verebes György festészetében
2009. január 3-12. Budapest-Szolnok

Ha csak szellemi kaland a festészet sem vászon, sem festék, legkevésbé pedig az a különös illatú finom lenolaj nem kell hozzá. Ezt az idővel, a száradással, a kötéssel és a párolgással halványuló illatot sajnálnánk, de a kezünket nem kell, és a rongyot sem, amibe törüljük az ecsetet. Minden tiszta! Semmit nem kenünk össze, a látványt mindenki olyannak képzeli el, amilyennek a festő Verebes György leírta. Csakhogy a párhuzamos művek egy könyvben találkoznak, ahol a lapozó nem biztos, hogy olvasó, a néző nem biztos, hogy látó. Két párhuzamos élmény, és mi mégis: faltól falig, vászontól vászonig.

Tovább


Léphaft Pál - Nyx fedetlen nyakának íve Verebes György zentai kiállításán

2016 január 11Hozzászólások (0)

Magyar Szó. 2008. október 27.

Ha elfárad a szemünk és homlokunk síkján a fény, ha beláthatatlan lesz a tér, ha megroppan köröttünk minden, ami egész, emeljük arcunkhoz kezünk, hogy megerősödjön bennünk a fény, hogy megnyíljon a sok elhomályosított kép. Mudrá, az Alvó titánok és Nyx karcsú nyakának íve. Ott gyúlnak ki belső fényeink, ahol kialszik a büszke én, a vakító külső tér. Kezünk leghűségesebb társunk. Ha elfáradunk, a hetedik napon kezünk fölemel és eltakar. * Ha elnehezül a kezünk, a lábunk és a fejünk, ha elfárad a szemünk, ne menjünk tovább, hagyjuk aludni a titánokat, a teremtést és a festészet lényegét, Verebes György zentai kiállításán az óriás vásznakat. Tegyük el, amit eddig írtunk és fényképeztünk, kerítsünk egy széket, és üljünk a terem aljában egy kisebb méretű kép elé. Nyx. A nő fedetlen nyakának rózsaszín íve elmondja, mi a teremtés és az alkotás lényege.

 


Tolnai Ottó - Verebes György

2016 január 11Hozzászólások (0)

Elhangzott a szolnoki Aba-Novák Galériában, 2007. január 19-én 

A Verebes név felénk, Észak-Bácskában, már-már mitikusnak mondható, az egyik legnépesebb zenész famíliát idézi. (Az igazság az, hogy az én hegedűtanáromat is Verebesnek hívták – a hegedülni tanuló kisgyerek és tanára egész közel kerülnek egymáshoz, a tanárnak, mesternek ahhoz, hogy beállítsa a test, a hangszer, az ujjak tartását, fekvését, szinte ölelgetnie kell tanítványát…) Verebes György esetét az teszi különösség, hogy ő már a família orvos szárnyának leszármazottja, édesapja és édesanyja is orvosok. S itt még egy már-már szintén mitikusnak mondható másik zentai családot is meg kell említeni, édesanyja orvos famíliáját, a Vígheket. És ehhez csak néhány dolgot kell hozzátennünk, hogy máris érzékeltetni tudjuk művészetének genézisét, helyzetét.

Tovább


Új bejegyzés →← Régi bejegyzés