Verebes Ernő - A test pillérei (Asszociációk Verebes György festményei kapcsán)

2016 április 22Hozzászólások (0)

Elhangzott Verebes György a Test pillérei című kiállításának megnyitóján 2016. április 21-én a Semmelweis Szalonban, Budapesten

Képekről, szavakkal. Verebes György képeiről, nem elfogulatlan szavakkal. Ismerve kézmozdulatokat, eszmét, napszakot éj-szakot, hogy mikor, s miként festhette ezeket a képeket. Vagy mégsem arcok, kezek, festmények ezek? Lehet, hogy kinyilatkoztatások, jelek, időtlenségbe fagyó történetek. Kivetülései a szenvedhetetlennek. Liturgiájukban felmutatható megtestesülései a szent-közelinek. A nem akarás közelítésének manifesztumai, melyből sem testi vágy, sem szövettani ismeret nem táplálkozhat. E látnivalók esetében csupán a szemet nyitogató, kíváncsi gesztus az, ami művészeti kérdéseket tesz, tehet fel. Miként lehet arcokkal szembesülni úgy, hogy azok tekintet nélkül is visszanézzenek ránk?

Tovább


Balázs Attila - Titánok földjén

2016 január 26Hozzászólások (0)

Avagy csodálata azoknak, kik mertek festővé lenni
(Verebes György: Alvó titánok. Szolnoki Művészeti Egyesület, zEtna Kiadó, Szolnok – Zenta, 2009)
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2009/3. számában/

E röpke sorok lejegyzője, be kell vallani, túl szimpla lélek ahhoz, hogy valamiféle nagy és örök, örökzöld metaforákat építsen a fenti gyanúskás címre, vagy lógó fürtök gyanánt függessze rá az elvont beszéd titáni szerkezeteit (hi, hi, ugye?), csupán annyit jegyezne meg itt mindjárt az elején, hogy jómaga egykor festő szeretett volna lenni, azonban megtenni valamiért nem merte. Pedig a kifesteni való vászon félreismerhetetlenül vonzó felülete, a tubusból kipréselt festék jellegzetes „ströcögő” hangja meg a lenolaj sziréndalos illata (képzavar? nem baj) minden időkre beléje ivódott, átitatta hitvány és hűtlen lényét, amely végül hátat fordított a képzőművészetnek.

Tovább


Garami Gréta: Verebes György „Fénybenforgó” c. kiállítása elé

2016 január 16Hozzászólások (0)

San Marco Galéria, Óbudai Kulturális Központ - 2015. december 11.

Az ÓKK decemberi, ádventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó kiállításai mindig kiemelkednek az év egészéből. Nem véletlen, hogy ennek az ünnepi időszaknak épp Verebes György a kiállító művésze. Verebes György a mai képzőművészeti színpad egyik különösen népszerű alakja: úgy is, mint művészet-szervező, mint a szolnoki szellemi műhely vezetője, és úgy is, mint kortárs festőművész, mint aki a mai figurális, látványos és realista festészetet egy nagyon sajátos szemléletben állítja elénk, és úgy is, mint akinek munkáiban a remény és béke iránti vágy és várakozás nyilvánul meg. Jöjjenek velem, adják át magukat a látványnak és a hatásoknak, lépjünk egyre közelebb és egyre beljebb a festményekbe.

Tovább


Verebes Ernő - Ennyi arcom

2016 január 12Hozzászólások (0)

Megjelent az Alvó titánok Verebes György szolnoki festményein című művészkönyveben 2009-ben

 

ENNYI ARCOM

ünnep-díszben a fennséges
csend, amit emlékként őriz
aki meghallgatni képes

szótlanság
szenvelme
ennyi

Tovább


Antall István - Az újramesélés radikalizmusa

2016 január 11Hozzászólások (0)

 A szellemi léptékváltás titka Verebes György festészetében
2009. január 3-12. Budapest-Szolnok

Ha csak szellemi kaland a festészet sem vászon, sem festék, legkevésbé pedig az a különös illatú finom lenolaj nem kell hozzá. Ezt az idővel, a száradással, a kötéssel és a párolgással halványuló illatot sajnálnánk, de a kezünket nem kell, és a rongyot sem, amibe törüljük az ecsetet. Minden tiszta! Semmit nem kenünk össze, a látványt mindenki olyannak képzeli el, amilyennek a festő Verebes György leírta. Csakhogy a párhuzamos művek egy könyvben találkoznak, ahol a lapozó nem biztos, hogy olvasó, a néző nem biztos, hogy látó. Két párhuzamos élmény, és mi mégis: faltól falig, vászontól vászonig.

Tovább


Léphaft Pál - Nyx fedetlen nyakának íve Verebes György zentai kiállításán

2016 január 11Hozzászólások (0)

Magyar Szó. 2008. október 27.

Ha elfárad a szemünk és homlokunk síkján a fény, ha beláthatatlan lesz a tér, ha megroppan köröttünk minden, ami egész, emeljük arcunkhoz kezünk, hogy megerősödjön bennünk a fény, hogy megnyíljon a sok elhomályosított kép. Mudrá, az Alvó titánok és Nyx karcsú nyakának íve. Ott gyúlnak ki belső fényeink, ahol kialszik a büszke én, a vakító külső tér. Kezünk leghűségesebb társunk. Ha elfáradunk, a hetedik napon kezünk fölemel és eltakar. * Ha elnehezül a kezünk, a lábunk és a fejünk, ha elfárad a szemünk, ne menjünk tovább, hagyjuk aludni a titánokat, a teremtést és a festészet lényegét, Verebes György zentai kiállításán az óriás vásznakat. Tegyük el, amit eddig írtunk és fényképeztünk, kerítsünk egy széket, és üljünk a terem aljában egy kisebb méretű kép elé. Nyx. A nő fedetlen nyakának rózsaszín íve elmondja, mi a teremtés és az alkotás lényege.

 


Tolnai Ottó - Verebes György

2016 január 11Hozzászólások (0)

Elhangzott a szolnoki Aba-Novák Galériában, 2007. január 19-én 

A Verebes név felénk, Észak-Bácskában, már-már mitikusnak mondható, az egyik legnépesebb zenész famíliát idézi. (Az igazság az, hogy az én hegedűtanáromat is Verebesnek hívták – a hegedülni tanuló kisgyerek és tanára egész közel kerülnek egymáshoz, a tanárnak, mesternek ahhoz, hogy beállítsa a test, a hangszer, az ujjak tartását, fekvését, szinte ölelgetnie kell tanítványát…) Verebes György esetét az teszi különösség, hogy ő már a família orvos szárnyának leszármazottja, édesapja és édesanyja is orvosok. S itt még egy már-már szintén mitikusnak mondható másik zentai családot is meg kell említeni, édesanyja orvos famíliáját, a Vígheket. És ehhez csak néhány dolgot kell hozzátennünk, hogy máris érzékeltetni tudjuk művészetének genézisét, helyzetét.

Tovább


Verebes Ernő - ALVÓ TITÁNOK merengések Verebes György kiállítása kapcsán

2016 január 11Hozzászólások (0)

Elhangzott az egri Templom Galériában, 2008. május 3-án

”Ülni és hallgatni akarok, és hallani akarom, amit az Isten bennem mond.”
(84/85 Zsolt. 9)

Az utóbbi húsz évben nem ugyanannak a helynek a szelleme, bár ugyanazon szellemek helytelenkedései kísértettek bennünket: Verebes Györgyöt és engem. Viszonylag jól ismerem tehát e kiállítás képeinek keletkezését. Nem idegenek számomra azok az indítékok és erők, amelyek a festő kézmozdulatait irányították, amikor a vászonra vitte a színeket, árnyakat, alakok körvonalait, vagy – általánosságban szólva – az általam akkor még csak sejtett, később már tudott jelentéstartalmak vizuális lenyomatait.

Tovább


Sinkovits Péter - Alvó titánok

2009 december 11Hozzászólások (0)

 

Elhangzott 2009. december 11-én a zEtna VI. Irodalmi Fesztiválján, Verebes György Alvó titánok c. albumának bemutatóján

 

Verebes György képeit szemlélve mindenekelőtt az előzetes, sejtésesen ismeretlen nemlét állapotáról kellene szólnunk, arról a kavargó ködfergetegről, mely mégis történet-nélküliségében mozdulatlan – s amely ugyanakkor híján van iránynak, tervnek egyaránt. Ám ekkor megjelenik egy halvány fénycsóva, amely a tett hírnökeként előkészíti a gondolatot. Ez valójában azért lényeges, mert a mérhetetlen világmindenségben az ember mindössze egy fontos jeggyel, egyetlen fontos tulajdonsággal ruházódott fel, ez pedig a tett, még pontosabban: a teremtés képessége. Emellett minden más csak elhanyagolható részlet.

Az ember a teremtés lényegi tulajdonságának birtoklásával áll kapcsolatban a kiismerhetetlen felsőbb erőkkel; azok másolataként rendezkedhet az adott térben és időben, azaz képes alakítani saját világát. Képes a változtatásra. Ez tehát a minőségi többlet, és – mint már állítottuk – e folyamatban a tettet megelőzi a gondolat, amely még szunnyad, egyfajta elmosódó révület, még nem áll össze mintává, amely aztán meghatároz minden későbbi képletet. Verebes alakjait ebben az állapotban találjuk, amolyan érlelődési szakaszban, egy pillanattal a teremtő gondolat megjelenése előtt. A létösszetevők még szétgurulva, az egymástól függő kapcsolódásnak semmi jele, ám a most alulról felfelé örvénylő tölcsér egyre szélesedő körkörösségében a születendő gondolat már puha gyolcsban, persze a rá következő hatástól azonban még innen, levés és létezés lét-alakjainak körvonalazódásából talán csak a suhanásra vágyó rezdület, meg az a folytonosan újjáéledő, tapadó szomjúság...

(Egyébként: minden vallás valahonnan innen eredezteti a világteremtés kezdetét, ebben az előkészítő mozdulatlanságban, s amikor az esély rajtpisztolya eldördül – az már a következő lépés, az már a derengő indulás, és ködoszlóban az ősminták felsejlése is.)

Nem tudni, az alvó titánokban, ott legbelül, megjelenik-e immár az első gondolat árnyéka, szüremlik-e, szilárdul-e lassan-lassan a látnokiság, bár ezt is kissé félve mondjuk, hiszen a látnokiság már egyfajta belső látást és éberség-csírát feltételez, ám mindennek meglétét csak találgathatjuk, a csukott szemek erről nem árulkodnak. Felfedik viszont Verebes György végtelenül izgalmas kísérletét, hogy látomás-tapasztalatait tudtunkra adja, sugallja, s másoknál is a beinduló mágikus erőkre bízva a megoldást – és a feloldást. A nyugvópont titkos helyéről tudósít ő, ahol még minden lehetséges. Az elszalasztott, vagy éppen a teremtő pillanat küszöbéhez érkezve mi pedig immár társutasaivá válunk.

 


Új bejegyzés →← Régi bejegyzés